D'espairs Ray koncert 2009. július 13. Párizs

Nah... hosszú lesz de evvan. xD Utáljatok. Aki nem akarja, ne olvassa... xD

2009. júl. 11.
10-re volt megbeszélve az indulás, Sol és Ariana érkezik hozzánk, innen indulunk tovább Sakuráért Pestre…
Nos, ebből 11 lett, és puszta jóindulattal… Arianáék eleve telitömött csomagtartóval érkeztek… átpakolás. Shizu rendez. Mert nő vagyok és Sollal ellentétben, aki pasi, nekem megy. Evvan. Igen, hátrányos megkülönböztetés, nem alapján.
Aki ismer tudja, hogy nálam ez nem szokatlan. Ha morc vagyok, hisztis, és olyan illetőről van szó, hajlamos vagyok átmenni feministába, és a pokolba alázni a férfi nemet. Akiket amúgy imádok, mert… szóval sokmindenre jók, ha az életre nem is. xD *telivigyor*

*fejvakar*
Nem sok mindenre emlékszem, mert mire ideértek már elkezdett hatni a nyugtató.. szóval a Sakuráért való elmenetel kiesik, de az már lol volt. Másodszori nekifutásra Andrea (GPS) segítségével megtaláltuk a kérdéses házat. :D Majd pakolás, rövid diskurzus a szülőkkel, majd beorigamizás a kocsiba és indulás.
Itt jegyzem meg, SOHA többet nem vagyok hajlandó kocsival bárhova is menni, pláne nem ilyennel.
Repülővel inkább. Rövidebb, gyorsabb, kényelmesebb és nincs halálfélelmem a sofőr vezetési technikája miatt.

Azért vitathatatlan tény, hogy Ruki kétszázon tényleg majdnem jobb, mint a szex… Kiváncsi vagyok ezt vajon ő is tudja-e…

Az utazás pokoli volt, az előző kis megnyilvánulásomból sejteni lehet. Kényelmetlen, meleg, unalmas, a nagyját amúgy is átaludtam a nyugtatók miatt, amiket nagyjából úgy szedtem, hogy egyiknek elmúlt a hatása, vettem be a következőt.

Azért amikor a két sofőr megvitatta, hogy a Shell kút emblémáját a Holdnak nézte, inkább megálltunk pihenni….

Júl. 12.
Érkezés Párizs. Az éjszakai pihi után indultunk tovább nagyon kora reggel, és hulla fáradtan, éhesen beestünk Párizsba. Ami egy horror… én nem akarok ott lakni… még csak sokat ott lenni sem. Borzalmas egy város xD A közlekedésben nincsenek szabályok, ha vannak is, azok értelmetlenek. Teljes káosz, a gyalogosok hülyék, etc… Andrea folyton összevissza vezetget minket, hülyeségeket magyaráz és leggyakoribb mondata ez: „újratervezés”.

De sikerült leparkolni, szállást megtalálni, papírokat intézni. Mint kiderült, a szobát csak délután négy után kaphatjuk meg.
Egyből égnek állt a hajam, ugyanis pontosan 16:00 perckor kezdődött az autogramosztás.
Nembaj. Megoldjuk, mindent megoldunk.

Elmentünk Louvre.
Sollal bementünk, átrohantunk rajta, hülyeségeket beszéltünk megvesszőzött férfiakról és pervertünk összefonódott szobrokról… és Shizu jó szokásához hívem (igen, nem hazudtoltam meg önmagam), a teljes festmények, szobrok helyett, szárnyakat fotózott… :D
Ariana és Saku nem jöttek be. Hiába könyörögtünk, nem… volt egy kis majdnem incidens a fémdetektoros kapuknál és inkább nem… :S Rosszul esett, szarul éreztem magam. Szóval behisztiztem, elmentünk sétálni a Tüileriák kertjébe, aztán a csöpögő eső örömére átmentünk a szomszédos vursliba. Sakuval kaptunk vattacukrot (ami az eső miatt elkezdett olvadni, és pár másodperc alatt pókhálóvá változott, cafatos verzióvá… xD) Ariana pedig kapott egy hatalmas nyalókát :D
Aztán kikönyörögtem, hogy üljünk fel egy régi-régi málló festéket fából készült régi lovacskás körhintára. Érdekesen nézhettünk ki, a képeket még nem láttam. xD Majd ha Ariana hazajött Görögből.

Azért lol, hogy a Louvre-t és környékét én eddig még csak esőben láttam, napfényben soha… no comment.


Mire végeztünk a nézelődéssel-körhintázással, már rég késésben voltunk. Kocsi-rohanás-parkolás-vécében átöltözés-megmosakodás-kocsi és irány az autogramosztás a Hard Rock Cafe-ban (hihetetlen, de anyám is ismeri a helyet. Nem csalódtam benne. :D).
A GPS kedvesen megmutatta a helyet, parkoltunk, kiszálltunk elindultunk. GPS a kocsiban maradt, mi meg sikeresen eltévedtünk. xD
Végül háromnegyed órával négy előtt sikerült odakeveredni, a sor már akkor majdnem az utca sarkáig állt. Reménykedtünk. Papírt tépkedtem. És azon filóztam, aláírassam-e Tsukatchival a mellem…
Mikor bejutottunk magába az épületbe, Shizu már gyomorgörcs.
Hihetetlen, hogy az ember bele sem gondol, de… nem vagyok… voltam Despa fangörl. Csak szerettem a zenéjüket, meg Tsukatchit… xD mert aranyos. Meg mert karfétisem van, ő meg dobos. De nagyjából semmit se tudtam/tudok a bandáról, 3 albumon és kábé 4 single-ön kívül nem is hallottam tőlük mást.
Beértünk a Cafe-ba… felértünk az emeletre. Volt merchendise pult. Shizu vásárolt, és elköltötte az összes pénzét.
Eredmény: Redeemer CD és egy photoset. Amit aláírattam velük. De az később történt. A terem másik oldaláról már lehetett őket látni.
Hát… én megőrültem… szívem szerint elfutottam volna. Hülye fangirl.
Kábé másfél méterre az asztalról hirtelen hátranyúltunk Sakuval és előrelöktük Arianát. Közölvén, mi nem merünk elsőnek odamenni. Ariana tehát önfeláldozóan majdnem nekiesett az asztalnak Hizumi előtt. xD

És most jön a hülye fangörl roham.
Halálian eszméletlen édesek voltak. De tényleg. Fura, hogy négy harmincakárhány éves pasasra mondom, de tényleg. Sminkeletlenül, hétköznapi ruhában.
Első Hizumi – aláírta a fényképüket, mosolygott, aztán kértem tőle még két aláírást barátnőknek. Mondta, hogy természetesen, aztán vigyor, kézfogás.
Öhm… Karyu… asszem – napszemüveg. Bosszantó. A csávó kisugárzása meg döbbentő. Nem vagyok Karyu fangörl, Saku és Eve az. Mindig is furának tartottam az arcát, különlegesnek. De mikor ott álltam előtte, egy szót nem bírtam kinyögni, csak álltam, néztem és bambán vigyorogtam. Szörnyű vagyok. Még mondott is valamit, de fogalmam sincs mit. Saku szerint, az angol kiejtéséből okulva, jobb is, hogy nem hallottam, mert sanszos, hogy felvihogtunk volna. Szegény. xD szóval, aláírás, vigyorgás, Shizu részéről bamba vigyorgás, kézfogás.
Tsukasa – megzabálom. Tündéri. Itt is bamba vigyor, de már kevésbé bamba mint Karyunál, kézfogás.
Nem irattam alá a mellem. Utólag kár. Nem az aláírás miatt, hanem szívesen megnéztem volna az arcát, mikor közlöm a kérést… Sol utólag közölte, a csávónak nem lett volna szerencséje, ha megteszi, hogy aláírja a mellem… ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy ha Sol egy ujjal is hozzáért volna Tsukatchihoz ártó szándékkal, valszeg egyenként töröm el az ujjait, aztán tépem le a karját és dugom fel a seggébe. Nem vagyok a tulajdona, hogy rajta kívül senki se érhessen hozzám, még csak nem is a barátom, mégis hogy gondolta ezt???
Zero - … nah nála jön elő az emberből a tyúkanyó. Eskü ha 5 másodperccel több időt töltöttem volna a gyerek mellett, sanszos, hogy elkezdem simogatni a feje búbját. Aláírta a fényképet, a két plusz papírkám meg ott árválkodott mellette. Nézett rám bután, mit szeretnék. Mire Shizu angyali mosollyal közölte vele, hogy még az is az övé, tessék szépen aláírni. Megzabálom, de zavarba jött, aláírta a papírokat, aztán elkezdte őket rendberakni. Igen, a három darab papírt. Aztán sikerült tőle elimádkoznom a dedikált papírokat, kezet fogni és arrébb sasszézni.
Ahol nem túl hangos vércsesikollyal vetettem magam előbb Ariana, majd az érkező Saku nyakába.
És kifelé menet elhagytam az Ayuminak szánt dedikált papírt. Lúzer desz. Ayumi szerint semmi nem történik véletlenül, ő direkt nem kért dedikált papírt.
Sors keze? o.O

A parkolóba menet, Eve-vel telefonáltam, Sakuval fangörlködtünk-visnyogtunk-sikítottunk-olvadtunk-elemeztünk… mint két dilis tyúk xD De mi élveztük.
Hogy utána mit csináltunk… én nem emlékszem.
Azt hiszem rosszul lettem a kocsiban, Arianával előbb kiszálltunk a parkoló előtt, aztán sétálni mentünk és eltévedtünk.
Saku és Sol a szállásra ment, majd fél óra múlva kétségbeesetten telefonáltak, hogy hol a rákban vagyunk.
Eltévedtünk. De találtunk egy halom mangás-lolitás boltot… amik zárva voltak. Illetve egy volt, ami épp nyitott meg, ládákat pakoltak, és GazettE szólt. Fílinges xD

Vissza a szállásra, majd fogalmam sincs mikor, de ájulás az eszméletlenségbe.

Júl. 13.
A reggeliről szót nem ejtek, sem a fürdőszobáról. Felesleges. Elviselhető, annyi pénzért amennyit fizettünk, Párizs belvárosában abszolút tökéletes.

Majd… Versailles *áhítattal kiejtett szó*
Imádom a kastélyt, gyönyörű, fantasztikus, ámulatba ejtően meseszép.. és zárva volt.
Kopp.
De a kert nyitva volt, és ingyen volt. Hopp. O_O

Vagy 5 órát töltöttünk a kertben, sétálgattunk, nézelődtünk, fényképeztünk, kameráztunk, apró csónakon libegtünk a Versailles kertjében lévő hatalmas tavon, és nézegettük a kastélyt, a kertet, lógattuk a kezünket a vízbe… mint egy álom. Már csak azok a hatalmas XIV. Lajos korabeli ruhák hiányoztak, bár abban talán nem élveztem volna ennyire a napot… mivel azok a ruhák gyönyörű szépek, és épp annyira kényelmetlenek. xD Ehem, ehem xDDDDDDDD

De a kert… valami eszméletlen gyönyörű… Shizu nem tudta hova rohangáljon, kapjon, fényképezzen… virágok százai, barokk kert, mediterrán növények, Kleopátra tűje hófehérben *_____________* rózsák megigéző illattal, lepkék százai…. Tényleg, mintha visszarepülnél az időben párszáz évet egy másik korba *___________________________*
Utálom a franciákat, de Versailles-ért visszamennék.

Délután. Horror. Elfelejtettük, hogy júl. 14. nemzeti ünnep, és valszeg előző nap is lesznek már lezárások…. Hosszú hétvége francia módra. Csodás.
Dugó Párizsban.
Érkezés a szállásra, már 20 perces késés.
Pillanatok alatt átöltözés szakadt ruhába, amit nem sajnálunk, acélbetétes bakancs, legyező, nyalóka a zsebbe, jegyek a farmersort csípőrészébe tűzve és indulás.
És dugó… dugó… dugó… araszolás… majd a kocsi motorja elégette az olajat… kérdés: megvárjuk míg leég a motor és a belváros közepén motorcsere, vagy leállunk és olajat veszünk. De hol???????? Koncertkezdés előtt fél órával???

Eredmény: Sol leáll kocsival út szélére… Ariana el olajért, ahol a GPS mutatja… Saku és Shizu pedig jegyekkel a kezükbe, harisnyában/csíkos zokniban, rövid sortban, topban, acélbetétes bakancsban, egyikük fején rózsaszín-lila hajjal rohanvást sikítozva-ordítva-őrülten száguldás a cél felé gyalog. Mint egy elbaszott amerikai tinivígjáték.. Árkon-bokron-zebrán-kocsikon-embereken át. Negyed órával kapunyitás előtt beálltunk a kilóméteres sorba.
Aztán a sor megindult… és elfogyott… és mi csak álltunk, Ariana és Sol sehol… pánik… haverkodás a biztonsági őrrel. Aki falfehér arccal közölte velünk, hogy a két sweet lolita, akiket az imént le” mademoiselle”-ozott, azok… nos… fiúk voltak. *megfeküdt*
Nem bírtuk abbahagyni a röhögést… szegény csávó, őszintén sajnáom xD De tényleg.
A koncert amúgy a La cigale nevű színházban volt. Pici színház a Moulin Rouge-tól nem messze.

Ariana és Sol sehol. Negyed óra a koncertkezdésig. Igen, a kezdésig. Már mindenki bement… Sakuval veszettül nyalókázva ültünk az útpadkán és kő-papír-ollóztunk, parasztnintendóztunk… fun volt.
Aztán befutottak a hiányzó láncszemek, rohanás a tánctérre.
Ahol elég foghíjasan álltak az emberek.
Shizu gondolat: WTF, ezek most tényleg rock koncertre jöttek?
Szóval Sakuval bezúztuk magunkat a 3-4. sorba :D *százwattos*
Nos… igazi elemi élmény volt. Őrjöngő-lökdöső-zúzó tömeg… azért minket se kell félteni, Karyu oldalán már a 3. szám környékén a 3. sorba zúztuk magunkat. xD Szeret acélbetkós, volt, hogy mások lábán álltam. Közben belémállt valami fém alkatrész. Éreztem, hogy vérzik a vádlim. De annyira nem fájt, hát leszartam xD Az ég szerelmére, négy dögös jrocker tombol előtte, köztük az egyik hiányos öltözetben, most nincs időm ilyen hülyeségekkel foglalkozni, minthogy vérzik a lábam xD
És lett pengetőm *elcsöpög* Megskalpotam érte egy szőke fant, lezúztam pár kezet, de az enyém lett. Az első pengető amit eldobott *_* és enyém. És a koncert hátralevő részében a melltartómban pihizett.

Néha azért kissé frászt kaptam, ugyanis lévén színház, kiszedték a földszinti székeket, és a színpad előtt a zenekari árok pallóján tomboltunk… aminek volt kábé 10 centis kilengése közben. Féltem, hogy beszakad. De végül nem :D nyihh~~
Jah, két szám után Karyu csizmájáról levált a talpa…. Kapott rá csini fehér szikszalagot… aztán a 3. szám végefelé feketét is, hogy coolosan legyen szakadt xD

Fogalmam sincs mennyi tombolás után – perceknek tűnt – de a banda pát intett, és lelépett a színpadról.
Mindenfélét ordítottunk, kántáltunk… először hogy jöjjenek vissza. Aztán átment a dolog vízért való könyörgésbe. xD De kaptunk vizet a staffoktól. Szeretjük őket. Nem ájultunk el. Csak félig.
De aztán a sötét, csak a középső mikrofont megvilágított színpadra lépett Tsukasa. Egy szál fuvolával…
Aztán olyan következett, amitől a közönség egy emberként olvadt el. Tsukasa fuvolázott. Pillanatok alatt síri csönd lett a teremben, mindenki teljes ámulattal figyelte, ahogy játszik. Aztán Tsukasa végére ért a dalnak, és elindult hátra a dobok mögé. Pillanatnyi döbbent csend, majd orkánszerű sikítás és taps. :D Tetszett amit előadott, nah. xDDDDDDDD
Banda visszaszivárgot, és encooooooooooooooore… rövid akcentusos francia diskurzus (Hizuminak jobb kiejtése van mint nekem T_T pedig nem hiszem, hogy négy évig tanult franciául, mert papírról olvasott fel xD) Tündériek voltak.
Zero oldotta meg legjobban a mondj valamit dolgot: „Konbanwa” … xD imádtuk érte.

Encore – tombolás, utolsó energiacseppek felhasználása… meghalt a legyezőm… és valahogy Hizumi elé sodródtunk…. Ne kérdezzétek. De onnantól a koncert abból állt, hogy a látvány számomra 90 %-ban Hizumi ágyéka volt, meg a lábai… aztán behajolt, és Shizu kapva kapott az alkalmon… végigzongoráztam a bordáin, a mellkasán, hogy megállapítsam, a hasa tömör izom…. Érintésbiztosan állíthatom, jó teste van… *nyálelcsöppen*
Karyu hihetetlen volt végig, a nyelvét már nagyon ismerjük xD Köszönjük, Karyu. Nem csak az ujjaid hosszúak… xDDDDDDDDDDDDDDD
Zero továbbra is zabálnivalóan édes volt, végig delíriumos mosollyal, kacsintgatva gitározta-fanservicelte végig a koncertet. Jah, mert azt is kaptunk :D Hizuminak és Karyunak is egyszer-egyszer sikerült sarokba szorítania és kicsikarni egy kis fanservice-t a népnek. Ezúton köszönjük nekik.

Saku az ájulás szélén, mikoris Hizumi elordítja magát: „last song!!!!!!”
Shizu fordít Sakunak… szem fordul befelé, elhaló hang: „bár az lenne…”
Shizu: az lesz… Hizumi most mondta. :D

Majdnem lett dobverőm T_T Rohadt ribancok… -.-”

De végül vége lett. … Sakut miközben vittem le a lépcsőn, valami ilyesmit hallgattam: „megkarmoltam Karyut, megkarmoltam Karyut” xD igaz, kicsi fangörl? XD

Majd csuromvizesen ki a párizsi éjszakába… végig a piros lámpás negyeden, át a Moulin Rouge előtt, hiányos öltözetben, csapzottan… hadd ne mondjam, hány ajánlatot kaptunk franciául, angolul, etc….

Kocsi, majd haza…. Hajnali háromig piknik a szoba közepén, visnyogás, fürdés, visnyogás…
Alvás.

Másnap pici városnézés, fényképezkedés a La cigale előtt, szuvenír vásárlás, majd haza…

Ami egy élmény volt a franci rendőrökkel, a német autópályarendőrséggel, drogkereséssel….

A végén már úgy fogadtuk Bp-t, hogy „Budapest, Budapest, te csodás…” xDDDDD